Ride The Lightning
2006.03.13. 09:18
Ride The Lightning (1984)
Tűzzel harcolj a tűz ellen
Tedd azt mással, amit veled tettek De mi a fene lesz ebből a világból
Fújd el a Vilegegyetemet a nemlétbe Az atomháború majd nyugodni küld minket
Tűzzel harcolj a tűz ellen Közel a vég Tűzzel harcolj a tűz ellen Robban a félelem
Mindnyájan meghalunk
Az idő, mint egy gyujtózsinór, rövid ‚s gyorsan ég Itt a döntő csata, ahogy a régiek mondják
Tűzzel harcolj a tűz ellen Közel a vég Tűzzel harcolj a tűz ellen Robban a félelem
Tüdőnket hamarosan betölti a halál forró szele Az istenek nevetnek, hát vegyél utolsó lélegzetet
Tűzzel harcolj a tűz ellen Közel a vég Tűzzel harcolj a tűz ellen Robban a félelem
Tűzzel harcolj a tűz ellen (ismétlés)
Lovagold meg a villámot
A vád szerint bűnös De a fenébe, ez nem igaz Valaki más irányít
Halál a levegőben Villamosszékbe szíjazva Ez nem történhet meg velem
Ki tett istenné, hogy azt mondod: "Elveszem tőled az életed"
Villámlás a szemem előtt Itt az ideje meghalni Ég az agyam Érzem a lángot
Várva a jelre Amire a halál kapcsoló kattan Ez a vég kezdete
Édes, fagyos hideg A kitéruló halált nézve Az öntudatom az egyetlen barátom
Az ujjaim görcsben a félelemtől Mit keresek én itt?
Villámlás a szemem előtt Itt az ideje meghalni Ég az agyam Érzem a lángot
Segítsen valaki Kérlek Istenem, segíts Az életemet próbálják elvenni Nem akarok meghalni
Az idő lassan múlik Óráknak tűnő pillanatok Látom, ez az utolsó fellépés
Vajon igaz ez? Csak legyek túl rajta Ha igaz, hát legyen
Szörnyű üvöltés ébreszt Megszabadultam ettől a félelmetes álomtól
Villámlás a szemem előtt Itt az ideje meghalni Ég az agyam Érzem a lángot
Akiért a harang szól
Kora reggel harcol a hegyen Szíve mélyén állandó fagy Fegyver dördül még futnak A végtelen szürkeségen át Még harcolnak, igen, de ki tudja, Vajon az igazukért? Egy darab földért ölnek az emberek, miért? Nem tudják... Az elszenvedett sebek próbára teszik büszkeségüket Öt ember még életben a dühöngö harci lázban Megörjítette őket a fájdalom, amit éreznek
Akiért a harang szól Az idő halad Akiért a harang szól
Nézz fel az égre, mielőtt meghalsz Most fog utoljára Megfeketedett ordítás, súlyos ordítás tölti be A leomló eget Összezúzott cél tölti meg a lelkét könyörtelen kiáltással Ezt a titkot szemei fel nem foghatják Olyan hangosan hallja a csendet Hajnal hasad, minden elmúlt, kivéve az élniakarást Most látják, mi lesz, megvakított szemek látják
Akiért a harang szól Az idő halad Akiért a harang szól
Fekete homály
Az élet mintha kezdene eltünni Minden nap távolabb sodródik Elvesztem saját magamban Senki ‚s semmi nem érdekel többé Elvesztettem az élniakarásom Egyszerűen nincs már mit adni Semmi nincs már számomra Jöjjön a vég, szabadítson meg
A dolgok nem olyanok, mint régen Hiányzik valaki belőlem Halálosan elveszve, ez nem lehet igaz Nem bírom tovább ezt a poklot Az üresség megtölt Növekvö sötétség nyeli el a hajnalt Én magam voltam, de már vége
Csak én menthetem meg magam, de már késö Nem tudok gondolkodni, miért próbálnám meg egyáltalán?
A tegnap mintha soha nem létezett volna Tárt karokkal vár a halál, most egyszerúen elbúcsúzom
Csapdában a jég alatt
Nem tudom, hogy élem túl ezt a poklot Felébredve még mindig koporsóba vagyok zárva Megfagyott a lelkem, megfagyott a legmélyéig Törd meg a jeget, nem bírom tovább
Megfagyok Meg se tudok mozdulni Sikítok Nem hallani a kiáltásom Meghalnék, hogy élhessek Kiáltok Csapdában vagyok a jég alatt
Sikoltás a lelkemből Sors, homályba borított Pokol, mindörökké Megfagytam, nem szabadulhatok Mi ez? Lesújtott a sors Szorosan körbefogva nem tudok mozdulni, nem tudok kitörni A végzet keze szorosan markol Megfagyok Meg se tudok mozdulni Sikítok Nem hallani a kiáltásom Meghalnék, hogy élhessek Kiáltok Csapdában vagyok a jég alatt
Szökés
Nem érzek fájdalmat, de nem könnyű az életem Tudom, én vagyok a legjobb barátom Senkit nem érdekel, de én sokkal erősebb vagyok A végsőkig harcolok Nincs menekvés az igazi hamis világtól Sorsod sérthetetlen Nem kaphatnak el a végtelen körben A butaság gyűrűjében
Magam akarok lenni, szabad akarok lenni Nem látják, hogy saját gondolataimba akarok zárkózni Semmi szükségem másokra hallgatni Enyém az életem, a magam módján élem
Meggyalázod az agyam ‚s pusztítod gondolataim Ne mondd nekem, mit tegyek Nem érdekel, most a magam oldalán állok És keresztüllátok rajtad Fejembe tömöd az úgymond szabályaidat Ki állítja, hogy nekem nincs igazam? Törj ki a hétköznapiságodból Nézz keresztül a homályon
Magam akarok lenni, szabad akarok lenni Nem látják, hogy saját gondolataimba akarok zárkózni Semmi szükségem másokra hallgatni Enyém az életem, a magam módján élem
Nézd, hogy proóbálnak lesújtani a kalapáccsal Semmilyen átkozott lánc nem tud a földhöz kötni
Enyém az életem, a magam módján élem (ismétlés)
Lopakodó halál
Rabszolgák Zsidók születtek szolgálni a fáraót Figyelni Minden szavára, félelemben élni Hinni Az ismeretlen szabadítóban Várni Valaminek történnie kell, négyszáz év
Hát legyen megírva Hét teljesüljön be A kiválasztott küldött ide Hát legyen megírva Hát teljesüljön be Megölni az elsőszülött fáraó fiűt Lopakodó halál vagyok
Most Hadd menjen a népem, G˘sen földjére Menj Veled leszek égő bokor Vér Fut le vörösen ‚s sűrűn a Níluson Csapás Három napos Sötétség, éljen a tűz
Hát legyen megírva Hét teljesüljön be A kiválasztott küldött ide Hát legyen megírva Hát teljesüljön be Megölni az elsőszülött fáraó fiűt Lopakodó halál vagyok
Halj meg a kezem által A földeken átsuhanok Megölöm az elsöszülötteket Halj meg a kezem által A földeken átsuhanok Megölöm az elsőszülötteket
Én Uralkodok éjfélkor, a pusztító Születés Hamarosan ott leszek, halálos erő Én Suhanok a padlón ‚s a lépcsőkön, végső sötétség Vér Bárányvérrel festett ajtó, elhaladok
Hát legyen megírva Hét teljesüljön be A kiválasztott küldött ide Hát legyen megírva Hát teljesüljön be Megölni az elsőszülött fáraó fiűt Lopakodó halál vagyok
|