Tűzzel harcolj a tűz ellen

Tedd azt mással, amit veled tettek
De mi a fene lesz ebből a világból

Fújd el a Vilegegyetemet a nemlétbe
Az atomháború majd nyugodni küld minket

  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Közel a vég
  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Robban a félelem

Mindnyájan meghalunk

Az idő, mint egy gyujtózsinór, rövid ‚s gyorsan ég
Itt a döntő csata, ahogy a régiek mondják

  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Közel a vég
  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Robban a félelem

Tüdőnket hamarosan betölti a halál forró szele
Az istenek nevetnek, hát vegyél utolsó lélegzetet

  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Közel a vég
  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  Robban a félelem

  Tűzzel harcolj a tűz ellen
  (ismétlés)

Lovagold meg a villámot

A vád szerint bűnös
De a fenébe, ez nem igaz
Valaki más irányít

Halál a levegőben
Villamosszékbe szíjazva
Ez nem történhet meg velem

Ki tett istenné, hogy azt mondod:
"Elveszem tőled az életed"

  Villámlás a szemem előtt
  Itt az ideje meghalni
  Ég az agyam
  Érzem a lángot

Várva a jelre
Amire a halál kapcsoló kattan
Ez a vég kezdete

Édes, fagyos hideg
A kitéruló halált nézve
Az öntudatom az egyetlen barátom

Az ujjaim görcsben a félelemtől
Mit keresek én itt?

  Villámlás a szemem előtt
  Itt az ideje meghalni
  Ég az agyam
  Érzem a lángot

Segítsen valaki
Kérlek Istenem, segíts
Az életemet próbálják elvenni
Nem akarok meghalni

Az idő lassan múlik
Óráknak tűnő pillanatok
Látom, ez az utolsó fellépés

Vajon igaz ez?
Csak legyek túl rajta
Ha igaz, hát legyen

Szörnyű üvöltés ébreszt
Megszabadultam ettől a félelmetes álomtól

  Villámlás a szemem előtt
  Itt az ideje meghalni
  Ég az agyam
  Érzem a lángot

Akiért a harang szól

Kora reggel harcol a hegyen
Szíve mélyén állandó fagy
Fegyver dördül még futnak
A végtelen szürkeségen át
Még harcolnak, igen, de ki tudja,
Vajon az igazukért?
Egy darab földért ölnek az emberek, miért? Nem tudják...
Az elszenvedett sebek próbára teszik büszkeségüket
Öt ember még életben a dühöngö harci lázban
Megörjítette őket a fájdalom, amit éreznek

  Akiért a harang szól
  Az idő halad
  Akiért a harang szól

Nézz fel az égre, mielőtt meghalsz
Most fog utoljára
Megfeketedett ordítás, súlyos ordítás tölti be
A leomló eget
Összezúzott cél tölti meg a lelkét könyörtelen kiáltással
Ezt a titkot szemei fel nem foghatják
Olyan hangosan hallja a csendet
Hajnal hasad, minden elmúlt, kivéve az élniakarást
Most látják, mi lesz, megvakított szemek látják

  Akiért a harang szól
  Az idő halad
  Akiért a harang szól

Fekete homály

Az élet mintha kezdene eltünni
Minden nap távolabb sodródik
Elvesztem saját magamban
Senki ‚s semmi nem érdekel többé
Elvesztettem az élniakarásom
Egyszerűen nincs már mit adni
Semmi nincs már számomra
Jöjjön a vég, szabadítson meg

A dolgok nem olyanok, mint régen
Hiányzik valaki belőlem
Halálosan elveszve, ez nem lehet igaz
Nem bírom tovább ezt a poklot
Az üresség megtölt
Növekvö sötétség nyeli el a hajnalt
Én magam voltam, de már vége

Csak én menthetem meg magam, de már késö
Nem tudok gondolkodni, miért próbálnám meg egyáltalán?

A tegnap mintha soha nem létezett volna
Tárt karokkal vár a halál, most egyszerúen elbúcsúzom

Csapdában a jég alatt

Nem tudom, hogy élem túl ezt a poklot
Felébredve még mindig koporsóba vagyok zárva
Megfagyott a lelkem, megfagyott a legmélyéig
Törd meg a jeget, nem bírom tovább

  Megfagyok
  Meg se tudok mozdulni
  Sikítok
  Nem hallani a kiáltásom
  Meghalnék, hogy élhessek
  Kiáltok
  Csapdában vagyok a jég alatt

Sikoltás a lelkemből
Sors, homályba borított
Pokol, mindörökké
Megfagytam, nem szabadulhatok
Mi ez? Lesújtott a sors
Szorosan körbefogva nem tudok mozdulni, nem tudok kitörni
A végzet keze szorosan markol
  Megfagyok
  Meg se tudok mozdulni
  Sikítok
  Nem hallani a kiáltásom
  Meghalnék, hogy élhessek
  Kiáltok
  Csapdában vagyok a jég alatt

Szökés

Nem érzek fájdalmat, de nem könnyű az életem
Tudom, én vagyok a legjobb barátom
Senkit nem érdekel, de én sokkal erősebb vagyok
A végsőkig harcolok
Nincs menekvés az igazi hamis világtól
Sorsod sérthetetlen
Nem kaphatnak el a végtelen körben
A butaság gyűrűjében

  Magam akarok lenni, szabad akarok lenni
  Nem látják, hogy saját gondolataimba akarok zárkózni
  Semmi szükségem másokra hallgatni
  Enyém az életem, a magam módján élem

Meggyalázod az agyam ‚s pusztítod gondolataim
Ne mondd nekem, mit tegyek
Nem érdekel, most a magam oldalán állok
És keresztüllátok rajtad
Fejembe tömöd az úgymond szabályaidat
Ki állítja, hogy nekem nincs igazam?
Törj ki a hétköznapiságodból
Nézz keresztül a homályon

  Magam akarok lenni, szabad akarok lenni
  Nem látják, hogy saját gondolataimba akarok zárkózni
  Semmi szükségem másokra hallgatni
  Enyém az életem, a magam módján élem

Nézd, hogy proóbálnak lesújtani a kalapáccsal
Semmilyen átkozott lánc nem tud a földhöz kötni

  Enyém az életem, a magam módján élem
  (ismétlés)

Lopakodó halál

Rabszolgák
Zsidók születtek szolgálni a fáraót
Figyelni
Minden szavára, félelemben élni
Hinni
Az ismeretlen szabadítóban
Várni
Valaminek történnie kell, négyszáz év

  Hát legyen megírva
  Hét teljesüljön be
  A kiválasztott küldött ide
  Hát legyen megírva
  Hát teljesüljön be
  Megölni az elsőszülött fáraó fiűt
  Lopakodó halál vagyok

Most
Hadd menjen a népem, G˘sen földjére
Menj
Veled leszek égő bokor
Vér
Fut le vörösen ‚s sűrűn a Níluson
Csapás
Három napos Sötétség, éljen a tűz

  Hát legyen megírva
  Hét teljesüljön be
  A kiválasztott küldött ide
  Hát legyen megírva
  Hát teljesüljön be
  Megölni az elsőszülött fáraó fiűt
  Lopakodó halál vagyok

Halj meg a kezem által
A földeken átsuhanok
Megölöm az elsöszülötteket
Halj meg a kezem által
A földeken átsuhanok
Megölöm az elsőszülötteket

Én
Uralkodok éjfélkor, a pusztító
Születés
Hamarosan ott leszek, halálos erő
Én
Suhanok a padlón ‚s a lépcsőkön, végső sötétség
Vér
Bárányvérrel festett ajtó, elhaladok

  Hát legyen megírva
  Hét teljesüljön be
  A kiválasztott küldött ide
  Hát legyen megírva
  Hát teljesüljön be
  Megölni az elsőszülött fáraó fiűt
  Lopakodó halál vagyok