Metallica – Interjú Kirk Hammett gitárossal

Gondoltad volna a kezdetek kezdetén, hogy idáig jut a Metallica?

Nem. Emlékszem, amikor a "Kill `em All"-t vettük fel, azt mondtam: ’na, ha olyan 30.000 albumot eladunk, csinálhatunk egy egész jó kis klub-turnét Amerikában’. Eddig terjedt a képzeletem, haha! Hogy klubokban lépjünk fel Amerikában. De mire a "Ride The Lightning" kijött, már világos volt, hogy ebből több lesz, mint klubok. Mondjuk nagy színpadok – Amerikában, haha!
Na de mire elérkeztünk a "Master Of Puppets"-hez, már magasabbra tettem a lécet. Egy aranylemezre pályáztunk, érted? A platina már túl soknak tűnt, haha! De hát úgy alakult, hogy sokkal többet sikerült elérnünk, mint amiről valaha is álmodni mertünk, tényleg.
Komolyan, amikor elkészült a ’Fekete Lemez’, akkor tudtuk, hogy az egy igazán remek album. De azt nem gondoltuk, hogy az lesz belőle, ami végülis lett. Azt hiszem a menedzsereink, sejtették, de mi nem. Úgy voltunk vele, hogy ’oké, ez egy jó album, valószínűleg sikere lesz’. A nap végére aztán eldobtuk az agyunkat! És még mindig veszik ezt az albumot, tudod? Most lett első a Pop Catalogue listán. Ezen olyan albumok vannak, amik még mindig fogynak. Olyan klasszikus albumok, mint a Pink Floyd "Dark Side Of The Moon"-ja, az AC/DC-től a "Back In Black", a The Eagles: "Greatest Hits" és Bob Marley "Legend"-je.

Nem semmi. Ezek minden idők legsikeresebb rock albumai. Milyen érzés ezek között az elsőnek lenni?

Nagyon jó. Nagyon jó, mert ebből kiderül, hogy a ’Fekete Lemez’ időtlen. És nem gondoltam volna, hogy valami efféle időtlen dolognak lehetek részese. Ez valami hihetetlen dolog, és ezért nagyon hálás vagyok.

A Metallica már azelőtt nagy név lett, de azzal az albummal egyszerűen berobbantatok a világba. Hogyan viseltétek ezt a ’Fekete Lemez’ őrületet?

Két év ment el az életemből arra az albumra, úgy, hogy jóformán egy percem nem maradt magamra. Csak az a 22 hónapig tartó turné...ez óriási személyes áldozat volt. Úgy értem, pont a turné előtt kezdődött egy kapcsolatom, és mire vége lett, annak is befellegzett. Egyszerűen szétestem, mire hazaértünk.

És most hogyan alakulnak ezek a dolgok a Metallicában? Már megengeditek magatoknak a magánéletet is?

Sokkal nagyobb terünk van. Az elmúlt két évben felfedeztük, hogy nincs abban semmi rossz, ha nem a Metallica áll az első helyen az életünkben. Teljesen oké, ha nem a Metallica a nr. 1. Normális, hogy a családod és a magánéleted fontosabb, mint a zenekar. És mivel ezt elfogadtuk, sokkal messzebb juthattunk. Mert így nem szed annyi áldozatot ez a Metallica-gépezet. Mi mindannyian áldozatok voltunk némelykor. Legutóbb James esett áldozatul, ezzel az egész ivással. Ez kétségkívül a Metallica-gépezet hibája volt.

Kirk, volt olyan dolog, amit megbántál az évek során?

Nem igazán bántam meg semmit. Még akkor sem, ha néha kemény árat kellett fizetnem...megfizetném én azt most is, újra. Igen.

Szóval még mindig megéri?

Igen. Még mindig megéri. Az egyetlen dolog amit őszintén bánok, az az, ahogyan Jasonnel bántunk. Ha van valami, amit megbántam, akkor ez az. Azt kívánom, bárcsak jobban bántunk volna Jason-nel. Talán akkor még mindig velünk lenne, és olyan boldog csapat lehetnénk, amilyen mindig is szerettünk volna lenni.



Akkor beszéljünk az új albumról. Teljesen elégedettek vagytok vele?

Igen, teljesen. Annyira büszke vagyok erre az albumra. Tökéletesen meg vagyok őrülve érte. A „Fekete Lemez” óta nem voltam ilyen büszke semmire, meg kell mondjam. A "Load" és a "Reload" idején csak az első öt albumot tudtuk ismételni. Mondjuk ez a hard rock területén tett nagy kísérletezés ideje is volt. Ez a két album kellett ahhoz, hogy elkészíthessük a "St. Anger"-t. Ha a kilencvenes évek közepén vettük volna fel a "St. Anger"-t, az ugyanolyan izgalmas lett volna számunkra, mint most. Csak olyan lett volna, mintha a régi megszokott dolgokkal álltunk volna elő. Egyszerűen ki kellett egyensúlyoznunk a dolgokat. Mikor végre megint gyors és agresszív számokat játszottunk, újra frissnek hatottak. Szóval el kell jutni az A pontra ahhoz, hogy a B jobban hangozzék, érted?

Engem leginkább a dalok dinamikája, energiája fogott meg. Tele vannak tűzzel...egyetértesz ezzel? Ti is így éreztétek a stúdióban, amikor felvettétek őket?

Igen, abszolút. Ez az album olyan, mint egy vallomás a banda részéről. Hogy mi négyen együtt lépünk tovább a zenében. Minden döntés, amit meghozunk, minden, amit játszunk közös egyetértésen kell, hogy alapuljon.
Az új albumon nincsenek gitárszólók. Ennek az az oka, hogy mind a négyen együtt akartunk ugyanabba a zenei irányba haladni. És meg akartuk őrizni az album hangzását. Amikor megpróbáltunk néhány gitárszólót rátenni...hát az úgy hatott, mint valami utógondolat, érted? Mintha utólag rátennénk valamit arra, amit együtt alkottunk. Nem illett bele. Meg akartuk őrizni azt a hangzást, hogy mi négyen együtt vagyunk egy szobában, és jamelünk. Csak úgy. És ehhez aztán nem passzolt semmilyen gitárszóló. Megpróbálkoztunk vele, de nem jött be. Tényleg nagyon természetellenesnek hatott.

Szándékosan terveztétek 5 percesnél hosszabbra a dalokat?

Nem. Csak így alakult. Megvoltak a riffek...vagy egy tonnányi, ami azt illeti. És hát annyi jó volt köztük, hogy nem akartuk elpocsékolni őket – így aztán beleraktuk mindet!

Néhány dal, amely igen vastagon meg van hintve riffekkel, az "And Justice For All" albumra emlékeztet. Erről mi a véleményed?

Teljesen egyetértek. Az összetettségében hasonlít ez az album az "And Justice For All"-ra. Az összetettség, a bonyolultság volt az, amit igazán élveztünk ennél az albumnál. Csak azt terveztük el, hogy minél dinamikusabb lemezt szeretnénk. Sokféle dinamikával, érted? Kell, hogy legyen egy gyorsabb rész, hogy a lassú lassabbnak tűnjön, és fordítva. Ezt a dinamikát akartuk újra beültetni a zenénkbe.

Mit fogtok játszani az európai fesztiválokon? Sok régi dalt, és csak ízelítőt az újakból? Megnéztem a fillmore-i setlist-eteket. Még a "The Thing That Should Not Be"-t is elővettétek...

Nem valószínű, hogy sok új dalt fogunk játszani a fesztiválokon – jövő tavasszal már inkább. Minden egyes új albumunkkal egyre nehezebb lesz összeállítani egy setlistet. Már több, mint száz dalunk van, és hát ebből elég nehéz kiválogatni, hogy mit játsszunk a színpadon.
Igen, előkerült a "The Thing That Should Not Be" a Fillmore-ban. Ezeket a dalokat még mindig jó játszani. Legtöbbször ugye az új albumot népszerűsítjük egy turné során, és a régi dalok kiesnek. Néha évekig nem is kerülnek elő. Aztán amikor újra előadjuk őket, teljesen újnak és frissnek hangzanak, és ez nagyon jó. A dalok, amiket a Fillmore-ban játszottunk a rajongók kedvencei voltak, és a mieink, természetesen. Előkerül egy, és elhatározzuk: ’tetszik ez a dal, játsszuk el, mert kib@szott ütős!’ – egyszerűen azt játsszuk, amit jónak érzünk.

OK, Kirk, köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra. Örülök, hogy beszélhettünk. Az utolsó kérdésem: mit gondolsz a mai hard rock és metal zenéről, illetve a Metallica pozíciójáról ezen a színtéren?

Nem nagyon tudom, merre tartanak a mai metal bandák. Csak azt tudom, mi merre tartunk, haha! Gyanítom, hogy ha majd ezt az albumot hallják az emberek mindenhol, akkor a bandák újra keményebb és gyorsabb zenét kezdenek játszani. Erősen gyanítom.
Csak egy dolgot említek. Lars lejátszott Fred Durst-nek négy dalt az új albumunkról, és a rákövetkező héten Fred Durst elhalasztotta az új Limp Bizkit album megjelenését, és elkezdte újra írni az egész cuccot. Lars-szal azon gondolkodtunk, vajon azért csúsztatta a dolgot, mert nem volt vele elégedett, vagy azért, mert hallotta, milyen irányba tartunk mi, és ehhez akart felzárkózni? Érdekes...na, majd meglátjuk!