St.Anger
2006.03.13. 09:34
Őrült
Ha visszakaphatnám elpocsékolt napjaim Vajon meglelném e rég feledett útjaim S nemcsak sütkérezve a jóban Vagy fentről lenézni, de tudni kimondani, na jól van…
Megvan e még erőm Hogy tovább tudjak állni? Vajon bennem van e még Hogy felfogjam, mit meg kéne bánni?
Ha újra enyém lenne az elmúlt idő, Akarnám e követni azt, mit akkor ő?
Vagy élsz, vagy csak hazudod
Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)
Tovább kutatom, tovább kutatom Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom
Eszelősen Eszelősen
Fásultan az állandó aggódástól Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától A rémület zavaros folyamát taposva Az őrület, sürgető szavakat sugdos agyamba
Megvan e még erőm Hogy tovább tudjak állni? Vajon bennem van e még Hogy felfogjam, mit nem kéne tudni?
Fásultan az állandó aggódástól Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától
Vagy élsz, vagy csak hazudod
Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)
Tovább kutatom, tovább kutatom Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom
Eszelősen Eszelősen
Ahogy élek (a születés kín) Úgy meg is halok (az élet kín) Az emelkedő dagállyal (a halál kín) A másvilágra jutok (nem kímél senkit)
St. Anger/St. Düh
Fojtogató haragom Fojtogató haragom Nem élhetem ki szabadon Fojtogató haragom
Mossad el, mossad el Fojtogató haragom Öblítsed le, öblítsed le Sosem engedhetem szabadon
Köpök rá és sosem bánom Baromságod pofádba vágom Kell egy hang, ami vezet, Mikor kieresztem a dühömet Mocskosul köpök rá, amit takargatsz, nem rejtheted soká Díszes hurokba fogom józanságom Fojtogat a haragom
Szétfeszíti testemet A földrengés semmi ehhez Minden oly zavaros Vajon ez még én vagyok? Vagy a rettegés mit szimatolok?
Rád nézve, csak vöröset látok
És haragom, teljes legyen Egyedül enyém legyen Haragom áradjon szerteszét Énem csiszolja ki élét
Ki kell szabadítanom
Kiszabadítom
Valami szörny
Ezek a szemek, amik nem látnak engem Ezek a kezek vernek át Ezek a csizmák rugdosnak össze Ez az a nyelv, ami hazudik rád Ezek a fülek haragtól csengenek Ez az-az arc, amit mindig látsz Ez az ököl, ami lever téged Ez az a hang, mi most már kiált
Ezek a lábak, mik egyhelyben járnak Ez az-az ütés, mit nem ismersz meg Ezek az ajkak szabadságot nem kóstoltak Ez az-az érzés, mi bizonytalan Ez az-az arc, min nem változtatsz Ez az Isten, mi hazug Ez az-az Isten, mi hazug Ez a hang, mit elfojtani nem tudsz
Mi emberek Mi emberek?
Inkább csak szörnyek Feléledt szörnyek
Ettől az arctól halálra válsz Ez a pillanat levegőért kiált Ezek a karmok kaparják fel sebed Ez a fájdalom marad veled Ez a nyelv, mi letisztogat Ez a pokol a te helyed Ez a sikoly tépi fel a bőröd Ez a hang, mi most már rikolt
Test és lélek próbája ez Ez a csapda oly illatos Ez az ár, mi kimossa szemed Ez a tekintet csontig repeszt Ez az a félelem, mi fölötted összecsap Ezek a súlyok lent tartanak Ez a vég, mi örökké tart Ez az a hang, mi belülről kimar
Mi emberek Mi emberek?
Inkább csak szörnyek Feléledt szörnyek
Ez az a felhő, mi a reményt takarja Ez a sötét, mi betapaszt Ezt az arcot rejtegeted Ez az álarc, mi félkész marad
Baljós való Bennünk vagyok
Mocskos Ablak
Látom magam az ablaküvegen Annyira más, mint aminek te látod A sorsot vetítve a világra Ez a ház tiszta, baby Ez a ház tiszta
Az vagyok, akinek gondolom? Az vagyok, akinek gondolom? Az vagyok, akinek gondolom? Kinézve ablakomon látom, hogy minden rosszra fordult Hát ülést tart a bíróság és a kalapács lesújt
Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben
Vetítő Oltalmazó Elutasító Támadó Vetítő Elutasító Támadó Fertőző Elpártoló Támadó
Látom magam az ablaküvegen Ez az ablak belül tiszta, de kívül mocskos Másmilyennek tűnök rajta Ez a ház itt tiszta, baby Ez a ház itt tiszta
Az vagyok, akinek gondolom? Az vagyok, akinek gondolom? Az vagyok, akinek gondolom? Kinézve ablakomon látom, hogy minden rosszra fordult Bíróságom összeül hát, saját kalapácsom lesújt
Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben
Vetítő Oltalmazó Elutasító Támadó Vetítő Elutasító Támadó Fertőző Elpártoló Támadó Elpártoló
A tagadás kelyhét kortyolom Trónomról ítéletem meghozom A tagadás kelyhét kortyolom Trónomról ítéletem meghozom
Láthatatlan gyermek
Láthatatlan gyermek Sosem látja, amit tett Mert megragadt azon a helyen Mikor a rostán átesett
Láthatatlan gyermek Megvan a saját helye Ahol sosem ismerhetik fel Ahol lelkében már felnőtt
Láthatatlan gyermek Tudatába zárva Fájdalom, s a szégyen messze Kanálisba fojtott a világ
Láthatatlan gyermek Érintésedtől elhúzódva Nincs szüksége mankókra De ez így már túl sok
Mélyen megbújva Belülről támadok Még ha mélyen is megbújva, de bebizonyítom…
Jól vagyok, csak menj már Hagy a távolba veszni Jól vagyok, hát indulj már Jól vagyok, csak ne tűnj el túl messze
Nyissad meg a szíved Itt lüktetek benne Nyissad ki a tudatod Most csak itt vagyok
Nyissad meg a szíved Itt lüktetek benne Nyissad ki a tudatod Most csak itt vagyok
Oh milyen jó fiú Nincs az útban, csak magában motyog Hát nem látod, sehol sincs már Nem kell neki, hogy ráfigyelj Oh lekapcsolva mindentől A láthatatlan gyermek odabenn lebeg Oh mily csendes fiú vagy Oly nyugodt, ahogy önmagában kucorog
Az én világom
A rohadékok belém látnak Azt akarják más legyek
Ez most itt az én világom
Mama, mond, miért csak nálam zuhog Fel a fejjel kölyök a nap újra felragyog De a sűrű köd magában fogott Ezért hátradőlök és élvezem, amit kapok
Ez most itt az én világom Meg nem kaphatod Ez most itt az én világom, az én világom Nem kapod
Kifordultam, takarodjatok Kiszedem őket, húzzatok Kiszedem
Ki ügyel ma a fejemben Ördögök csak angyalbőrben
Itt az idő
Vigyázzatok rohadékok, most jövök Mindent kitakarítok Mert a kibaszottak belém láttak S azt akarták más legyek
Ez most itt az én világom Meg nem kaphatod Ez most itt az én világom, az én világom Nem kapod
Kifordultam, takarodjatok Kiszedem őket, húzzatok Kiszedem
Nemcsak hogy nem tudom a választ De még a kérdést sem ismerem
Istenem, mintha csak fölöttem zuhogna
Nemcsak hogy nem tudom a választ De még a kérdést sem ismerem
Kifordultam, takarodjatok Kiszedem őket, húzzatok Kiszedem
Ami sok az sok
Lőj meg újra
Nem megyek El nem mozdulok
Csendben tűröm a lángokat Büszkén állom, amíg kihunynak
Lőj meg újra Még nem haltam meg
Minden célzásod felfogom Rád mindet visszadobom Bármi szart is teszel Előbb utóbb pofára esel
Minden lövést
Minden golyód felfogom Mi a különbség? Minden golyód felfogom Mindet vissza is köpöm
El nem megyek, golyóval a hátamban El nem mozdulok, golyóval a hátamban
Lőjj Próbálkozz még
Talpon maradok, golyóval a hátamban Szarban hagyva és becsapva, golyóval a hátamban
A nyelvembe harapok Visszalőni nem fogok Nincs alku A Föld hátra nem forog
Hát keltsed fel az alvó óriást Ébresszed fel a szörnyet Rázd fel az alvó kutyát Nem, mégis hagyjad aludni tovább
Édes ritkaság
Figyeld szavad, mert hátadba vág Azzal kezdj csak, aki fajtád Más dolgába magad ne ártsd Üveg közt nem ragyog a gyémánt
De aztán, ahogy megfogja a kezem Csak hazudozom, hogy ő vidám legyen
A cél szentesíti az eszközt Hogy mi kell, csak enyém legyen
Oh édes ritkaság Mennyire vagy édes? Így ez meddig mehet?
Zavard fel a vadat, hozzad vissza a botodat S ő, ahogy rám tapad Rossz szokást, fájdalmat kiolvas S ha el is menekülök, mindig újra visszajövök
De aztán, ahogy megfogja a kezem Csak hazudozom, hogy o vidám legyen S o csak facsar, teker Én még mindig hazudok, hogy vidám legyen
Nála a póráz, ami lefog Így megtalál és visszahoz
Névtelen érzés
Már jártam itt
Már jártam itt, és akkor sem tetszett S most írjam ki mindezt? Akkor gyere, lépj be világomba Segíts nekem, hogy normális legyen
Mondd meg mi ez, fűtsed át a levegőt Had járja át fagyott lelkem S ha tehetném, önmagamba fordítanám tekintetem
Ahogy életre kel Kicsit megöl Ahogy életre kel Minden pillanatban kicsit jobban megöl
A névtelen érzés Ahogy életre kel A névtelen érzés Lelkemmel lépked el
Tombolok csitító karjaidban Álmatlanul e leharcolt világban Biztonságom a magányban Már nem viselhetem
Reméld, hogy túléled szívem Ahogy a gonoszt lenyelve szárnyalok S kiborulva egy zsúfolt helyen Menekülnék, de nem tudok
Ahogy életre kel Kicsit megöl Ahogy életre kel Minden pillanatban kicsit jobban megöl
A névtelen érzés Ahogy életre kel A névtelen érzés, lám idáig rángat el S én e vonatra várok, Ami a síneken felém robog, Hogy majd e névtelen érzés A lelkemmel száguldjon el
Takarodj el innét Látni sem bírom Dühöngök s kiszépítem, megsértem és meggyűlölöm Gyűlölöm mindezt, és miért? Miért? Miért énvelem?
Álmatlanul forgolódok Sírni, üvölteni akarok Dühöngök és kiszépítem, meggyűlölök De ettől már csak szabadulni vágyok
Tisztázás
Szakítsad le Tépjed az álcám Forró gyantám Régi festék, ráncos tekintet Eltakarja a múltamat Izzó forróság, vakító fény Leszárítja csontjaimat A mi csontjainkat
Tiszta, ha én… Segítenél? Tiszta, ha én… Nem segítenél? Tisztázzuk! Te meg én Tisztázzuk! Te meg én Tiszta, ha én… Segítenél? Tiszta, ha én… Nem segítenél? Te meg én! Tisztázzuk
Igazság és merészség Rántják le a bőrt Savas fürdő Áttetsző Ultra tisztaság Csontváz legyek Tiszta szemek, gyémánt szemek Vetkőztessétek le minden kísértetemet Én édes gyantám
Bármin mocskot lelek Bármin mocskot lelek
Csontvázaddal nem hetyegek Mi csak lehetett volna, nem vonzza lelkemet
Minden a kezeim közt
A kezeim közt Szétnyomorgatva, összetörve A kezeim közt Tartsad drága, tartsad csak fulladozva
A kezeim közt A halált szeretem, újra meg újra megízlelem A kezeim közt Hát vigyázz velem
A szerelem hatalom Belehalok, ha futni hagyom
Most gyűlölhetsz Meghalsz a kezeim közt Most gyűlölhetsz Összetörsz kezeim közt Összenyomorgatlak Megfojtalak Most gyűlölhetsz Csapdába esel a kezeim közt Gyerünk, most gyűlölhetsz Meghalsz a kezeim közt
A kezeim közt Félelmed belém árad ez táplálékom A kezeim közt Futni hagylak, majd pórázod rángatom
A kezeim közt Uralom alatt, az én uralmam alatt A kezeim közt Vigyázz velem
A szerelem hatalom Belehalok, ha futni hagyom
Most gyűlölhetsz Meghalsz a kezeim közt Most gyűlölhetsz Összetörsz kezeim közt Összenyomorgatlak Megfojtalak Most gyűlölhetsz Csapdába esel a kezeim közt Gyerünk, most gyűlölhetsz Meghalsz a kezeim közt
Belehalok, ha futni hagyom A hatalom szerelem, a szerelem hatalom Elbukom, ha futni hagyom A hatalom szerelem, a szerelem hatalom
Csak azt kaphatod Amit neked adok S aztán majd talán a szívemet is megkaphatod
Megöl Megöl Megöl Megöl Megöl
|