Őrült

Ha visszakaphatnám elpocsékolt napjaim
Vajon meglelném e rég feledett útjaim
S nemcsak sütkérezve a jóban
Vagy fentről lenézni, de tudni kimondani, na jól van…

Megvan e még erőm
Hogy tovább tudjak állni?
Vajon bennem van e még
Hogy felfogjam, mit meg kéne bánni?

Ha újra enyém lenne az elmúlt idő,
Akarnám e követni azt, mit akkor ő?

Vagy élsz, vagy csak hazudod

Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)

Tovább kutatom, tovább kutatom
Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom

Eszelősen
Eszelősen

Fásultan az állandó aggódástól
Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától
A rémület zavaros folyamát taposva
Az őrület, sürgető szavakat sugdos agyamba

Megvan e még erőm
Hogy tovább tudjak állni?
Vajon bennem van e még
Hogy felfogjam, mit nem kéne tudni?

Fásultan az állandó aggódástól
Fuldokolva a rettegés végtelen áradatától

Vagy élsz, vagy csak hazudod

Ahogy élek úgy meg is halok (vagy bölcsődből lesz a sírod? amelyik szimpibb)

Tovább kutatom, tovább kutatom
Folytatom, míg rá nem lelek, folytatom

Eszelősen
Eszelősen

Ahogy élek    (a születés kín)
Úgy meg is halok   (az élet kín)
Az emelkedő dagállyal   (a halál kín)
A másvilágra jutok   (nem kímél senkit)

St. Anger/St. Düh

Fojtogató haragom
Fojtogató haragom
Nem élhetem ki szabadon
Fojtogató haragom

Mossad el, mossad el
Fojtogató haragom
Öblítsed le, öblítsed le
Sosem engedhetem szabadon

Köpök rá és sosem bánom
Baromságod pofádba vágom
Kell egy hang, ami vezet,
Mikor kieresztem a dühömet
Mocskosul köpök rá,
amit takargatsz, nem rejtheted soká
Díszes hurokba fogom józanságom
Fojtogat a haragom

Szétfeszíti testemet
A földrengés semmi ehhez
Minden oly zavaros
Vajon ez még én vagyok? Vagy a rettegés mit szimatolok?

Rád nézve, csak vöröset látok

És haragom, teljes legyen
Egyedül enyém legyen
Haragom áradjon szerteszét
Énem csiszolja ki élét

Ki kell szabadítanom

Kiszabadítom

Valami szörny

Ezek a szemek, amik nem látnak engem
Ezek a kezek vernek át
Ezek a csizmák rugdosnak össze
Ez az a nyelv, ami hazudik rád
Ezek a fülek haragtól csengenek
Ez az-az arc, amit mindig látsz
Ez az ököl, ami lever téged
Ez az a hang, mi most már kiált

Ezek a lábak, mik egyhelyben járnak
Ez az-az ütés, mit nem ismersz meg
Ezek az ajkak szabadságot nem kóstoltak
Ez az-az érzés, mi bizonytalan
Ez az-az arc, min nem változtatsz
Ez az Isten, mi hazug
Ez az-az Isten, mi hazug
Ez a hang, mit elfojtani nem tudsz

Mi emberek
Mi emberek?

Inkább csak szörnyek
Feléledt szörnyek

Ettől az arctól halálra válsz
Ez a pillanat levegőért kiált
Ezek a karmok kaparják fel sebed
Ez a fájdalom marad veled
Ez a nyelv, mi letisztogat
Ez a pokol a te helyed
Ez a sikoly tépi fel a bőröd
Ez a hang, mi most már rikolt

Test és lélek próbája ez
Ez a csapda oly illatos
Ez az ár, mi kimossa szemed
Ez a tekintet csontig repeszt
Ez az a félelem, mi fölötted összecsap
Ezek a súlyok lent tartanak
Ez a vég, mi örökké tart
Ez az a hang, mi belülről kimar

Mi emberek
Mi emberek?

Inkább csak szörnyek
Feléledt szörnyek

Ez az a felhő, mi a reményt takarja
Ez a sötét, mi betapaszt
Ezt az arcot rejtegeted
Ez az álarc, mi félkész marad

Baljós való
Bennünk vagyok

Mocskos Ablak

Látom magam az ablaküvegen
Annyira más, mint aminek te látod
A sorsot vetítve a világra
Ez a ház tiszta, baby
Ez a ház tiszta

Az vagyok, akinek gondolom?
Az vagyok, akinek gondolom?
Az vagyok, akinek gondolom?
Kinézve ablakomon látom, hogy minden rosszra fordult
Hát ülést tart a bíróság és a kalapács lesújt

Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben

Vetítő
Oltalmazó
Elutasító
Támadó
Vetítő
Elutasító
Támadó
Fertőző
Elpártoló
Támadó

Látom magam az ablaküvegen
Ez az ablak belül tiszta, de kívül mocskos
Másmilyennek tűnök rajta
Ez a ház itt tiszta, baby
Ez a ház itt tiszta

Az vagyok, akinek gondolom?
Az vagyok, akinek gondolom?
Az vagyok, akinek gondolom?
Kinézve ablakomon látom, hogy minden rosszra fordult
Bíróságom összeül hát, saját kalapácsom lesújt

Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben
Bíró vagyok, az esküdtszék és a végrehajtó egyben

Vetítő
Oltalmazó
Elutasító
Támadó
Vetítő
Elutasító
Támadó
Fertőző
Elpártoló
Támadó
Elpártoló

A tagadás kelyhét kortyolom
Trónomról ítéletem meghozom
A tagadás kelyhét kortyolom
Trónomról ítéletem meghozom

Láthatatlan gyermek

Láthatatlan gyermek
 Sosem látja, amit tett
 Mert megragadt azon a helyen
 Mikor a rostán átesett

Láthatatlan gyermek
 Megvan a saját helye
 Ahol sosem ismerhetik fel
 Ahol lelkében már felnőtt

Láthatatlan gyermek
 Tudatába zárva
 Fájdalom, s a szégyen messze
 Kanálisba fojtott a világ

Láthatatlan gyermek
 Érintésedtől elhúzódva
 Nincs szüksége mankókra
 De ez így már túl sok

Mélyen megbújva
Belülről támadok
Még ha mélyen is megbújva, de bebizonyítom…

Jól vagyok, csak menj már
Hagy a távolba veszni
Jól vagyok, hát indulj már
Jól vagyok, csak ne tűnj el túl messze

Nyissad meg a szíved
Itt lüktetek benne
Nyissad ki a tudatod
Most csak itt vagyok

Nyissad meg a szíved
Itt lüktetek benne
Nyissad ki a tudatod
Most csak itt vagyok

Oh milyen jó fiú
Nincs az útban, csak magában motyog
Hát nem látod, sehol sincs már
Nem kell neki, hogy ráfigyelj
Oh lekapcsolva mindentől
A láthatatlan gyermek odabenn lebeg
Oh mily csendes fiú vagy
Oly nyugodt, ahogy önmagában kucorog

Az én világom

A rohadékok belém látnak
Azt akarják más legyek

Ez most itt az én világom

Mama, mond, miért csak nálam zuhog
Fel a fejjel kölyök a nap újra felragyog
De a sűrű köd magában fogott
Ezért hátradőlök és élvezem, amit kapok

Ez most itt az én világom
Meg nem kaphatod
Ez most itt az én világom, az én világom
Nem kapod

Kifordultam, takarodjatok
Kiszedem őket, húzzatok
Kiszedem

Ki ügyel ma a fejemben
Ördögök csak angyalbőrben

Itt az idő

Vigyázzatok rohadékok, most jövök
Mindent kitakarítok
Mert a kibaszottak belém láttak
S azt akarták más legyek

Ez most itt az én világom
Meg nem kaphatod
Ez most itt az én világom, az én világom
Nem kapod

Kifordultam, takarodjatok
Kiszedem őket, húzzatok
Kiszedem

Nemcsak hogy nem tudom a választ
De még a kérdést sem ismerem

Istenem, mintha csak fölöttem zuhogna

Nemcsak hogy nem tudom a választ
De még a kérdést sem ismerem

Kifordultam, takarodjatok
Kiszedem őket, húzzatok
Kiszedem

Ami sok az sok

Lőj meg újra

Nem megyek
El nem mozdulok

Csendben tűröm a lángokat
Büszkén állom, amíg kihunynak

Lőj meg újra
Még nem haltam meg

Minden célzásod felfogom
Rád mindet visszadobom
Bármi szart is teszel
Előbb utóbb pofára esel

Minden lövést

Minden golyód felfogom
Mi a különbség?
Minden golyód felfogom
Mindet vissza is köpöm

El nem megyek, golyóval a hátamban
El nem mozdulok, golyóval a hátamban

Lőjj
Próbálkozz még

Talpon maradok, golyóval a hátamban
Szarban hagyva és becsapva, golyóval a hátamban

A nyelvembe harapok
Visszalőni nem fogok
Nincs alku
A Föld hátra nem forog

Hát keltsed fel az alvó óriást
Ébresszed fel a szörnyet
Rázd fel az alvó kutyát
Nem, mégis hagyjad aludni tovább

Édes ritkaság

Figyeld szavad, mert hátadba vág
Azzal kezdj csak, aki fajtád
Más dolgába magad ne ártsd
Üveg közt nem ragyog a gyémánt

De aztán, ahogy megfogja a kezem
Csak hazudozom, hogy ő vidám legyen

A cél szentesíti az eszközt
Hogy mi kell, csak enyém legyen

Oh édes ritkaság
Mennyire vagy édes?
Így ez meddig mehet?

Zavard fel a vadat, hozzad vissza a botodat
S ő, ahogy rám tapad
Rossz szokást, fájdalmat kiolvas
S ha el is menekülök, mindig újra visszajövök

De aztán, ahogy megfogja a kezem
Csak hazudozom, hogy o vidám legyen
S o csak facsar, teker
Én még mindig hazudok, hogy vidám legyen

Nála a póráz, ami lefog
Így megtalál és visszahoz

Névtelen érzés

Már jártam itt

Már jártam itt, és akkor sem tetszett
S most írjam ki mindezt?
Akkor gyere, lépj be világomba
Segíts nekem, hogy normális legyen

Mondd meg mi ez, fűtsed át a levegőt
Had járja át fagyott lelkem
S ha tehetném, önmagamba fordítanám tekintetem

Ahogy életre kel
Kicsit megöl
Ahogy életre kel
Minden pillanatban kicsit jobban megöl

A névtelen érzés
Ahogy életre kel
A névtelen érzés
Lelkemmel lépked el

Tombolok csitító karjaidban
Álmatlanul e leharcolt világban
Biztonságom a magányban
Már nem viselhetem

Reméld, hogy túléled szívem
Ahogy a gonoszt lenyelve szárnyalok
S kiborulva egy zsúfolt helyen
Menekülnék, de nem tudok

Ahogy életre kel
Kicsit megöl
Ahogy életre kel
Minden pillanatban kicsit jobban megöl

A névtelen érzés
Ahogy életre kel
A névtelen érzés, lám idáig rángat el
S én e vonatra várok,
Ami a síneken felém robog,
Hogy majd e névtelen érzés
A lelkemmel száguldjon el

Takarodj el innét
Látni sem bírom
Dühöngök s kiszépítem, megsértem és meggyűlölöm
Gyűlölöm mindezt, és miért? Miért? Miért énvelem?

Álmatlanul forgolódok
Sírni, üvölteni akarok
Dühöngök és kiszépítem, meggyűlölök
De ettől már csak szabadulni vágyok

Tisztázás

Szakítsad le
Tépjed az álcám
Forró gyantám
Régi festék, ráncos tekintet
Eltakarja a múltamat
Izzó forróság, vakító fény
Leszárítja csontjaimat
A mi csontjainkat

Tiszta, ha én… Segítenél?
Tiszta, ha én… Nem segítenél?
Tisztázzuk! Te meg én
Tisztázzuk! Te meg én
Tiszta, ha én… Segítenél?
Tiszta, ha én… Nem segítenél?
Te meg én! Tisztázzuk

Igazság és merészség
Rántják le a bőrt
Savas fürdő
Áttetsző
Ultra tisztaság
Csontváz legyek
Tiszta szemek, gyémánt szemek
Vetkőztessétek le minden kísértetemet
Én édes gyantám

Bármin mocskot lelek
Bármin mocskot lelek

Csontvázaddal nem hetyegek
Mi csak lehetett volna, nem vonzza lelkemet

Minden a kezeim közt

A kezeim közt
Szétnyomorgatva, összetörve
A kezeim közt
Tartsad drága, tartsad csak fulladozva

A kezeim közt
A halált szeretem, újra meg újra megízlelem
A kezeim közt
Hát vigyázz velem

A szerelem hatalom
Belehalok, ha futni hagyom

Most gyűlölhetsz
 Meghalsz a kezeim közt
Most gyűlölhetsz
 Összetörsz kezeim közt
 Összenyomorgatlak
 Megfojtalak
Most gyűlölhetsz
 Csapdába esel a kezeim közt
Gyerünk, most gyűlölhetsz
 Meghalsz a kezeim közt

A kezeim közt
 Félelmed belém árad ez táplálékom
A kezeim közt
 Futni hagylak, majd pórázod rángatom

A kezeim közt
 Uralom alatt, az én uralmam alatt
A kezeim közt
 Vigyázz velem

A szerelem hatalom
Belehalok, ha futni hagyom

Most gyűlölhetsz
 Meghalsz a kezeim közt
Most gyűlölhetsz
 Összetörsz kezeim közt
 Összenyomorgatlak
 Megfojtalak
Most gyűlölhetsz
 Csapdába esel a kezeim közt
Gyerünk, most gyűlölhetsz
 Meghalsz a kezeim közt

Belehalok, ha futni hagyom
A hatalom szerelem, a szerelem hatalom
Elbukom, ha futni hagyom
A hatalom szerelem, a szerelem hatalom

Csak azt kaphatod
Amit neked adok
S aztán majd talán a szívemet is megkaphatod

Megöl Megöl Megöl Megöl Megöl